Elhízott, vagy kissé testes embernek lenni a jóléti társadalmakban manapság nem könnyű, sőt az emberiség történetében talán most először igazán nehéz. Lépten-nyomon azt sulykolják belénk, hogy a kövér vagy túlsúlyos ember az nem csak egészséges, de sikeres sem lehet. Meghökkentő, de igaz a hír miszerint az amerikai Alabama államban – egészségügyi reformként – már bevezették, hogy a kövéreknek több adót kell fizetniük, mint vékonyabb embertársaiknak.

A jelenlegi kulturális és divatirányzatoknak megfelelően a közízlés az extrém módon sovány, vékony női testet, míg a férfiak esetében a szintén alacsony testzsír százalékú, de óriási izomkötegekkel rendelkező testfelépítést preferálja. Gondolom nem titok, hogy ez az egész – divatirányzatot teremtő, (köz)ízlésformáló – folyamat két speciális területen igen csak számottevő mértékben hat. Mégpedig az emberek túlnyomó többségénél a saját testüket illetően egyre gyakrabban jelennek meg a negatív gondolatok és az ezekhez kapcsolt  önmagukról alkotott torzult testképek. Lényeges, hogy ezzel szemben a diétás és fogyókúrás termékek piacán a bevételek megállíthatatlanul növekednek. Összességében látható és megállapítható, hogy vékonyabbak – pláne tartósan – nem igazán leszünk, ellenben a diéta és a fitnesz iparág azonban, remekül prosperál belőlünk.

Az átlagos női modell 17 és 26 év közötti, 178 cm magas és ehhez képest 48-53 kg-os testtömegű. Ezzel szemben a közkeletű, jóléti társadalomban élő nő 37 éves, magassága 163 cm és testsúlya 65 kg. Csakhogy a média azt próbálja elhitetni velünk, hogy az ideális nő nem csak nagyon fiatal, hanem a testalkatát tekintve magas és nagyon vékony. Mi több a megfelelő termékek és szolgáltatások igénybevételével, valamint kitartással bárki más is elérheti a vágyott testalkatot.  Azonban nem több, mindössze csak az emberek 3-5%-a rendelkezik eredendően az előbbiekben említett – megidealizált, „tökéletes” – testalkattal. Miért a többségnek kell követnie az elenyésző kisebbséget? Egy átlagos divat modell testsúllya 13-19%-al kevesebb, mint ami ideális testsúlyként elvárható lenne a magasságához képest. S így - szinte látatlanban is - diagnosztizálható az anorexia nervosa, ugyanis legtöbbüknél testsúllyuk valóban legalább 15%-al kevesebb, mint a testmagasságukhoz ideálisnak megállapított testsúly mértéke, azaz megfelelnek az anorexia nervosa betegség orvosi esetnek tekintendő feltételének.

Egyébként a témához kapcsolódó tanulmányokban a kutatók már korábban is jelezték, hogy a népszerű és közismert, nőknek szóló magazinokból vett női modellek fotói - már 3 perces vetítés alkalmával is - kiváltották illetve fokozták a női résztvevőkben a depresszió, a stressz, a szégyen, a bizonytalanság érzetet, valamint a saját testükkel szembeni elégedetlenségüket. Néhány évvel később egy újabb - hasonló jellegű - kísérletet végeztek egyetemista lányok körében. A kísérlet résztvevőit két külön csoportra osztották. Az egyik csoportnak vékony, divat modellek fotóit vetítették, ugyanakkor a másik csoportnak semleges képeket. Az eredmények ebben az esetben is magukért beszéltek. A két csoportot összehasonlítva, a modellek fotóit nézőknél jelentős mértékben megjelentek, illetve fokozódtak a testsúllyal kapcsolatos aggodalmak, illetve a saját testükkel szembeni elégedetlenség érzése. A média üzletiessége és hamis üzenetei  miatt a nők nap, mint nap, ismétlődően arra kényszerülnek, hogy összehasonlítsák magukat a reálisnak cseppet sem nevezhető, ráadásul egészségtelen soványságot népszerűsítő modellek - sokszor manipulált - felvételeivel.  Sajnos hamis képet festő megnyílvánulásaival a média arra a valószerűtlen hazugságra tanítja a nőket manapság, hogy a boldogság, a siker és a szeretet záloga számos esetben nem más, mint a fogyókúra és a sikeres fogyás.